9.rész: Távolabb

Másnap korán fel kellett kelnem. Most sikerült időben elkészülnöm, többet nem tehetem meg, hogy elkésem. A délutáni koncertre mindent gondosan előkészítünk. Pontosan elmagyarázták, hogy mi is lesz a dolgom. Igazából nem izgulok, hisz életemben elláttam már néhány ember baját, szóval nem fog ki rajtam egy csapat nyivákoló fan. Láttam Joon próbáit, őszintén szólva komolyan tudja mitől döglik a légy, nem csodálom hogy ennyi lány nyálcsorgatva epekedik utána. Persze engem ez egy cseppet sem hat meg, én csak teszem a dolgomat, ha pedig jól megfizetik akkor az nekem tök jó.
Eközben a többiek:
- Tessék a reggeli - Ajumma vidáman tette oda a jó illatú ételt fia elé. Hamarosan a többiek is társultak hozzá, mint minden reggel.
- Oh, ez nagyon finom lett - tömte magába KiSeop.
- Tényleg isteni - felelte SungTae.
- Örülök, hogy ízlik.
- Ajumma főztje a legjobb - mosolygott HaRa.
- Látod anyu, itt vannak a te rajongóid - mutatott rájuk ChiHoon.
- Igen. Csak az egyik kis rajongóm nincs, de remélem rendesen etetik - felelte Ajumma.
- Ne aggódj, nem lehet MinMi és a kaja közé állni - vigyorgott SungTae.
- Az már igaz - kacagott Ajumma. Miután befejezték a reggelit, sőt a repetát is, elindultak a suliba. Lassan és unalmasan elteltek az órák. Éppen indultak hazafelé mikor YongHwa termett ott előttük.
- Jaj, mit akarsz? - reagált HaRa.
- Tudod a drága gitáromról van szó. Vissza kéne fizetned - mosolygott.
- Hidd el, hogy nincs pénzem. - felelte a lány.
- Máshogy is visszafizetheted.
- Hogy érted?
- Például ebédelj velem.
- Felejtsd el - haladt tovább HaRa.
- Múltkor megígérted.
- Nem emlékszem ilyenre.
- Én igen, azt mondtad akkor ha én fizetek. - felelte a fiú. HaRa ezek hallatán sunyi mosolyra húzta a száját.
- Szóval akkor fizeted? - fordult vissza.
- Igen.
- Rendben, beleegyezek.
- Szuper, akkor menjünk ChiHoonék éttermébe. Elvégre ott a legjobb a kaja, nem?
- De - felelte a lány. Majd a kis csapat le is ült miután odaértek. YongHwa végig nagyon lelkes volt. Ő és HaRa egy külön asztalhoz ültek le, a többiek egy másiktól figyelték őket.
- Minek fogadta el, ha itt ingyen is kap kaját? - kérdezte ChiHoon.
- Azért, hogy a srác fizessen neki - felelte SungTae.
- Hogy ti lányok milyen kis gonoszkák vagytok - mondta KiSeop.
- Jól hallom, hogy a legdrágábbat választotta? - fülelt SungTae.
- Igen - válaszolt ChiHoon.
- Ti tényleg nem vagytok semmik. Veletek jobb jóban lenni. - mondta KiSeop.
- Jól mondod - felelte a lány.

Koncert helyszínén:
- Szia MinMi. Ebédeltél már? - köszönt TaeRin.
- Unnie! Oh, még nem...
- Akkor gyere, te sem maradhatsz ki belőle. Gondolom már éhes vagy.
- Igen - feleltem ~ Főleg, hogy kihagytam a reggelit >.< - gondoltam. Az ebéd persze korántsem volna olyan finom mint Ajummaé és a repeta is elmaradt, de azért ehető volt. Utána folytatódtak a munkálatok, végül eljött a koncert kezdésideje. Temérdek rajongó várakozott, hogy az ő oppajuk aláírását is megkaphassák.
- Héj te, nem mehetsz sehova, itt kell várnod! - szóltam rá az egyik lelkes fanra. Vannak fiatalabbak, idősebbek. Ő szerintem nem lehet nálam sokkal fiatalabb.
- Fogadjunk, hogy oppa rajongója vagy, így akarsz közel kerülni hozzá.
- Te kis..
~ És még a nyelve is, hogy fel van vágva - néztem rá. A koncert elkezdődött. A sötétben fokozatosan kigyúló pálcák látványától valamilyen melegség töltötte el szívemet. Ennyi ember és mind ugyanazért jött. Azt hiszem már csak ezért is érdemes a színpadon állni. Sikeresen véget ért a koncert, minden jól ment. A sok kis vinnyogó pedig boldogan mehet haza. Én is kifújhatom magam.
- Igen...persze. Ez fantasztikus...rendben - telefonált Kim ajussi, melynek a végére pont odaértem. Kíváncsian figyeltem, hogy vajon mitől ilyen izgatott.
- Képzeljétek...a jövő héten megyünk...Japánba! - jelentette ki. Hirtelen megállt a vér az ereimben. Még sosem voltam külföldön, sőt a városban sem sok helyen jártam.
- Ajussi, én is? - tettem fel a kérdést.
- Hát persze, miféle kérdés ez. Neked Joon mellett a helyed - felelte. Szívem gyorsabban kezdett verni, izgatottá váltam.
- És mennyi időre? - szólaltam meg ismét.
- Néhány hónap.
~ Micsoda? Komolyan? - bámultam magam elé, aztán erre jött unnie is.
- Unnie, mi az a kezedben? - kérdeztem
- Csak egy lightstick, valamelyik rajongó hagyhatta el.
- Megtartod?
- Nekem nem kell, oda adom ha kéred.
- Köszönöm. Nagyon jó volt ezeket nézni - vettem a kezembe.
- Ez Jooné - mosolygott.
- Hm?
- Rá van írva a neve, ez kimondottan az ő fanjainak készült.
- Ja, értem - szemléltem a tárgyat. Unnie is megtudta hamarosan az újságot, ahogy mindenki. Mivel nincs más dolgom, így elmehettem. Kimentem az erkélyre és csak bámultam a csillagokat.
- Szóval hamarosan Japánba megyünk...- gondolkodtam el miközben bekapcsoltam a lightstickot. Eszembe jutottak ChiHoonék, fel kell hívnom őket.
- Hallo...
- Szia Ajumma!
- MinMikém te vagy az? Olyan jó hallani a hangodat.
- MinMi? - kapta fel fejét ChiHoon.
- Adom ChiHoont. Láttunk ám a tv-ben, jó kis koncert volt. Na adom. - majd átadta türelmetlen fiának.
- Szia MinMi. - szólt bele izgatottan a fiú.
- Szia! Hallom láttatok a tv-ben.
- Igen, te is ott voltál. Egyből kiszúrtunk és itt kiabáltunk, hogy benne vagy. SungTae le is próbálta fényképezni a mobiljával. - mesélte. Szavai nagyon jól estek fülemnek.
- Gondolom ők már hazamentek.
- Nem, még itt vannak. Ma péntek van aztán együtt kajáltunk, még YongHwa is eljött. Meghívta ebédre HaRat, utána meg néztük a koncertet is.
- Ja persze, péntek van. YongHwa? Nocsak mik történnek... - kacagtam.
- Persze csak fizettetni akart vele. Azt mondta legközelebb egy drága helyre hívatja meg magát - súgta bele a telefonba.
- Az én barátnőm - nevettem.
- Na és veled mi a helyzet? - kérdezte vidáman.
- Szia MinMi, itt vagyunk ám mi is! - hallottam hogy ChiHoon mellől kiabáltak a telefonba.
- Sziasztok!
- Na mesélj - szólalt meg ChiHoon.
- Minden jól megy és rendben van. De azért hívtalak, hogy elmondjam...
- Mi az? Történt valami? - kérdezte kicsit aggódva.
- Jövőhéten megyek Japánba...
- Japánba? - döbbent le a fiú.
- Micsoda? MinMi Japánba megy? - reagáltak a többiek.
- Meddig leszel ott? - szólalt meg ChiHoon.
- Néhány hónap...- feleltem. Gondolom kicsit meg van lepve, néhány másodpercig bele sem szólt.
- ChiHoon, ott vagy még?
- Itt vagyok, csak kicsit ledöbbentem...De örülsz neki, nem?
- Még sosem hagytam el a várost, szóval biztos érdekes lesz.
- Nagyon vigyázz magadra és ne felejts el minket.
- Ti vagytok a családom, mindig eszembe juttok. Most le kell tennem, puszilom a többieket. Sziasztok!
- Szia!...
- Szia MinMi! - kiáltották.
- Tehát MinMi világutazó lesz - mosolygott HaRa.
- Fiam te nem örülsz? MinMi olyan helyekre is eljuthat ahova nem tudott volna.
- De örülök. Csak hát olyan messze lesz.
- Áh értem, aggódsz érte - mondta Ajumma.
- Jó helye van, nem kell aggódnod. Meg hát MinMiről beszélünk - felelte SungTae.
- Jól mondja SungTae - erősítette meg KiSeop.
- De ott Japánban milyen ételek vannak? Új ízek....És ha nem ízlik majd neki?...Eddig csak anyu főztjét ette...
- Én is aggódok azért, hogy rendesen eszik e, meg hogy mit. De te is tudod, hogy MinMi mindenevő - felelte Ajumma.
- Ahogy már mondtam nem lehet MinMi és a kaja közé állni - jelentette ki SungTae.
- Igaz - felelték mind egyetértően. ChiHoon is belátta, hogy túlságosan aggódott, hisz az önfejű MinMit nem kell félteni.

8.rész:Tető

Nagyokat dobogott ChiHoon szíve, mikor meghallotta a lány hangját.

- Én vagyok az. Van távcsöved? - feleltem, majd ismét feltettem a kérdést.

- Igen...valahol itt kell lennie - gondolkodott el a fiú.

- Akkor gyors szedd elő. Aztán keress valamit, amire tudsz írni és gyere ki a tetőre. Csak egyenesen kell nézned az a nagy szálloda irányába. - magyaráztam majd letettem a telefont.

- Mi?...- figyelte az elhangzó információkat a fiú, majd a kérés alapján cselekedni próbált - Távcső, hol is van?...Áhá itt vagy! - szedte le a polcról, majd az asztalán matatott - Ez a füzet megteszi! - mosolygott, majd kiment a tetőre. Távcsövét a kellő élességre állította és a hotelt szemlélte vele. Végigböngészte, majd az egyik erkélyen megpillantott egy integető lányt, aki a kezében egy "Szia ChiHoon" feliratú lapot tartott. ChiHoon elmosolyodott és gyors írt ő is egy lapot, "Szia MinMi" felirattal. Így kommunikáltak végig. Igaz, hogy távol voltak egymástól, de a fiú szíve majdnem kiugrott a helyéről így is és a lány is jól érezte magát. Hamarosan visszajött Ahjumma:
- Szívem, itthon vagyok. Gyere készítek valami fincsi vacsit! - kiabálta fiának, ám nem érkezett válasz. Elindult, hogy megnézze merre van.
- Szívem, hol vagy? ChiHoon! - járkált Ahjumma, majd a tetőtér felé haladva megpillantotta fiát. Az ajtó mögé bújt és figyelte, hogy fia mit ügyködik odakint. Nem akarta megzavarni, így csöndben állt ott. Azonban valaki megzavarta a két barát szórakozását:
- MinMi, hát itt vagy?! Már tűvé tettem érted a szállodát - lépett ki az erkélyre Joon.
- J-Joon? - néztem ijedtemben hátra.
- Ki engedte meg, hogy itt legyél?! Neked mellettem kell lenned és azt tenned, amit mondok. Érthető, vagy talán nem tudtad?!
- Testőr vagyok, nem pedig csicska. Arra a szerepre keress mást!
- Még neked áll feljebb? Neked aztán van képed bármihez. - oltott le, aztán észrevette a lapokat.
- Ezek meg micsodák? - szemlélgette őket.
- Hagyd békén azokat! - próbáltam elvenni tőle, nem sok sikerrel. Olvasgatni kezdte őket.
- "Szia ChiHoon", "Ahjumma főztje a legjobb", "Szeretlek titeket"...
- Ki az a ChiHoon? Talán a pasid? És ezek a lapok itt? - tette fel sorra kérdéseit, melyekre nem akartam válaszolni sem. A lapokat lehajította az erkélyről, a szél pillanatok alatt elfújta őket. Aztán észrevette a kezemben lévő távcsövet.
- Mi van nálad? Add ide!...Az egy távcső? - közeledett felém. Én persze nem haboztam sokáig, futásnak eredtem. Győztem kerülgetni az embereket a folyosókon. Jól jött most is a gyorsaságom, akárcsak régen. Hirtelen megpillantottam TaeRin unnit.
- Mi folyik itt? - nézett rám miközben a háta mögé bújtam. Joon is ideért.
- TaeRin félre - lihegett Joon.
- Mi történt? Mondjátok el!
- Nem végzi rendesen a munkáját!
- Ez nem igaz! - vágtam vissza neki.
- TaeRin menj innen, amíg még kedvesen mondom!
- Tényleg képes lennél félrelökni engem? - kerekedtek ki a lány szemei. Kim ahjussi észrevett bennünket és persze jól kérdőre is vont. Engem a szobámba küldött, Joonnal pedig beszélgetni kezdett. TaeRin utánam jött, kopogott az ajtómon. Először nem akartam kinyitni, ám mégis beengedtem. Hogy is mondhatnék nemet unninak, a példaképemnek? Elmeséltem neki a történteket, ő persze velem érez együtt és megígérte, hogy majd segít nekem legközelebb, csak szóljak. Később Joon kiment az erkélyre, megtámaszkodott a korláton és bámulta a most már csillagos eget. Lépteket hallott maga mögül, így hamar hátrakapta fejét.
- Csak én vagyok - szólt halkan TaeRin. Joon megnyugodott és visszafordult. A lány is odatámaszkodott mellé.
- Túl kemény vagy a lánnyal, inkább...
- Azért jöttél, hogy leolts?!
- Nem, dehogy. Csak gondolj egy kicsit MinMire is. Nem rég van itt, meg kell szoknia.
- Épp ez az. Mi lesz ha messzebbre megyünk? Például Japánba? Ha nem bírja, akkor menjen el.
- Adj neki egy kis időt, meglehet hogy a viselkedésed zavarja.
- Persze...Majd ágyba viszem neki a reggelit, meg babusgatom.
- Ő egyáltalán nem olyan lány, sokkal keményebb annál. - nézett Joonra, majd megfordult - Késő van már, megyek és lefekszem. Jó éjt - ment be az ajtón.
Eközben ChiHoon és Ahjumma:
- Ki az ott? Hagyd békén MinMit! - nézett bele a távcsőbe a fiú. Anyja hamar odament hozzá.
- Mit csinálsz fiam? Mi történt?
- Szia anyu. MinMivel távcsöveztünk, de egy alak megzavarta őt. - mesélte aggódóan a fiú - Már nincsenek ott...- nézett bele ismét távcsövébe.
- Gyere, menjünk be - próbálta szedegetni Ahjumma a szétfújt lapokat. Miközben olvasgatta őket elszomorodott vagy elmosolyodott.
- Hagyd csak őket, majd én összeszedem.
- Gyere, készítek vacsit.
- Nem akarok bemenni - ült le a földre ChiHoon, a Nap már lemenőben volt. Ahjumma szomorúan figyelte fiát és lement a konyhába. Nekilátott valami finom vacsorának. Kezében a gőzölgő étellel ment vissza fiához. Már csillagos volt az ég.
- Hoztam neked vacsit.
- Nem vagyok éhes...
- Edd meg, MinMi is ezt mondaná...Leteszem ide, jó? - mondta Ahjumma, de fia csak bámult előrefelé, nem szólt semmit. Mélyet sóhajtott, aztán magára hagyta.
Másnap reggel jött KiSeop a vendéglőbe.
- Jó reggelt - sétált be vidáman.
- Jó reggelt. Gyere csak be, mindjárt adok valami finom reggelit.
- Köszönöm. ChiHoon, merre van?
- Még nem is jött le. Menj csak fel hozzá.
- Rendben - trappolt fel a lépcsőn KiSeop. Kopogott barátja ajtaján, de az nem szólt semmit, így benyitott.
- Nincs is itt - nézett körbe - ChiHoon! - kereste a fiút, majd megpillantotta a tetőn. Hamar odasietett hozzá és ébresztegetni kezdte.
- Hm...Mi az? Reggel van már? - nyitotta ki szemeit résnyire, ugyanis a nap fényétől nem látott semmit. Felült és észrevette KiSeopot.
- Reggel van. Te itt aludtál kint?
- Úgy tűnik - nézett körül.
- Gyere be, anyukád már készíti a reggelit.
- Reggelit?...- gondolkodott el, majd gyors felugrott és felvette a földről a tálat - Még a vacsorát sem ettem meg - nézett bele a tálba, aztán korgott egy hatalmasat a hasa.
- Azt hiszem meg kellett volna - mosolygott KiSeop.
- Megeszem most.
- Az már hideg. Anyukád most készíti a meleg ételt.
- Hidegen is megeszem. Muszáj megennem, nem tehetem ezt anyuval. Jószívvel készítette nekem - felelte és már pillanatok alatt el is tűntette. Bementek a szobába, KiSeop rendbe szedte magát és lementek reggelizni. SungTae és HaRa ott ült az egyik asztalnál.
- Na jó reggelt! - intett HaRa.
- És még a lányokra mondják, hogy lassan készülnek el. - kuncogott SungTae.
- Jó reggelt drágám, hát felkeltél. Gyertek üljetek le, adom a reggelit. Add csak azt a tálat, elmosom - mondta Ahjumma. A fiúk csatlakoztak a lányokhoz. Hamarosan megkapták a finom ételt. ChiHoon nagyon éhes volt, hamar megette. Repetát is kért.
- Na ez az én fiam. Mindig ilyennek akarlak látni, rendben?
- Rendben anya - mosolygott kajás szájjal miután elemelte arcától a tálat. A többiek csak jókedvűen kacagtak rajta. Utána elindultak a suliba. ChiHoon az út alatt szemmel láthatóan máshol járt, de ilyenkor a két lány visszazökkentette a valóságba és felvidította. Szó szerint ugrándoztak körülötte, mire a fiú nevetni kezdett. KiSeop sem maradt ki a kis mókából, SungTae megfogta a kezét és húzta magával. A suliba érve megpillantották YongHwat. HaRa csak grimaszolt.
- Ne figyeljetek rá, akkor békénhagy - mondta KiSeop
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Jó reggelt - köszöntek vissza egyszerre olyan kopj már le innen fejjel.
- Képzeljétek írtam egy dalt, el is játszom a gitáromon, hupsz nem fog menni - ment utánuk.
- A fenébe is, hagyj minket békén. Most kéne ide MinMi - fordult meg SungTae.
- Jól van megyek már. - torpant meg - Amúgy csini vagy HaRa - kacsintott egyet. A lány megforgatta szemeit, aztán mentek tovább.

7.rész: Valami új

Másnap reggel nem tudtam időben felkelni, Kim ahjussi már az ajtón kopogtatott, hogy jöjjek. Ez az első napom, így elnézik még nekem. Gyors elkészültem és elhagytam a szobámat. Láttam hogy már mindenki nagyban készülődik. Most van TaeRin unni és Joon közös fotózása. Kim ahjussi megengedte, hogy én is nézzem. Ámuldozva figyeltem őket. Annyira jól csinálják és annyira passzolnak egymáshoz. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
Közben otthon:
- Fiam, ma nem is repetázol? Talán beteg vagy? - kérdezte Ahjumma
- Nem vagyok éhes...- felelte ChiHoon lehajtott fejjel, közben megérkezett KiSeop.
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Szervusz KiSeop! Adhatok egy kis reggelit? - mondta Ahjumma
- Elfogadom, köszönöm - felelte a fiú, majd leült ChiHoonhoz.
- Szia, veled meg mi van? - szólt a lefelé néző fiúhoz.
- Nincs semmi, csak valahogy nem vagyok éhes...-felelte.
- Tudom mi a bajod...- mondta határozottan KiSeop
- Te tudod?...Mert én nem...- kapta fel a fejét ChiHoon
- Majd rájössz - mosolygott KiSeop, majd Ahjumma hozta neki a reggelit. Közben SungTae és HaRa is megérkezett.
- Jó reggelt - jöttek vidáman. Ahjumma nekik is hozott finom reggelit.
- ChiHoon, te nem eszel még? - kérdezte HaRa
- Nem, én már jóllaktam - felelte
- Jóllaktál? Te? - poénkodott SungTae
- Nem kell és kész. Miért olyan nagy szám ez? Inkább egyetek, aztán indulni kéne a suliba - emelte fel egy kicsit a hangját, majd fogta a táskáját és felkelt az asztaltól.
- Meg sem vársz minket? - kérdezte HaRa
- Csak nem akarok elkésni. Szia anyu! - felelte a fiú, majd elindult.
- Szívem itt hagytad az uzsid! - kiáltotta Ahjumma
- Majd mi utána visszük - mosolygott HaRa, majd elindultak ők is.
- Amúgy mi a baja? - kérdezte SungTae
- Fogalmam sincs... - válaszolta KiSeop. Odaértek a suliba és bementek a terembe.
- Héj, ki ül a helyemen? - mutogatott HaRa
- Ő nem is az osztálytársunk - felelte KiSeop
- MinMi már arrébb tessékelte volna - nevetett SungTae - Na, akkor majd én - folytatta tovább.
- Vvárj már...- nyúlt utána KiSeop
- Khm...khm...- álldogált SungTae az a fiú mellett.
- Hm? Szia, valami baj van? - szedte ki a fülhallgatót.
- Először is, te ki vagy? Másodszor, itt a barátnőm ül - mondta határozottan SungTae, majd HaRa-ra mutatott.
- Ne haragudj, nem tudtam - nézett a fiú HaRa-ra.
- No para - mosolygott a lány, majd hirtelen megbotlott valamiben és esett egyet.
- Au...ez meg mi volt? - nézett vissza a lány.
- Csak a gitárom...- felelte a fiú
- Ugye nincs baja? - kérdezte HaRa, közben a pedig a térdét szorította.
- Semmi, azon kívül, hogy egy kicsit eltört...- felelte a srác.
- HaRa, te jól vagy? - ment oda SungTae
- Csak nagyon fáj...nagyon fáj - mondogatta
- Muti, hadd nézzem.
- Nem >.<
- Muti már! Ereszd el, azt mondtam ereszd el - próbálta leszedni róla HaRa kezét.
- Okos kutya...Hisz ez vérzik - nézte a sebet SungTae
- És nagyon fáj is - nyafizott HaRa
- Te ott ne a gitárodat sajnáltassad már, inkább gyere ide! A te cuccod miatt esett el! - szólt a fiúnak SungTae, de épp becsöngettek és jött a tanárnő.
- Mi folyik ott?! - nézett rájuk.
- HaRa megsérült - felelte KiSeop
- Akkor menjen az orvosiba - utasította a tanár, majd észrevette az új fiút.
- Nocsak, megérkezett az új osztálytársatok. Külföldről jött és...úristen mi az ott kezedben? Fegyver van benne? - nézett ijedten a gitártartóra.
- Gitár van benne - felelte a fiú.
- Ezt bárki állíthatja - vágta rá a tanárnő.
- Elővegyem?
- Ne, ne vedd elő! Isten ments. Legközelebb ne hozz be ilyeneket. HaRa, te pedig menj az orvosiba - felelte a tanárnő
- Gyere, kelj fel - SungTae próbálta húzni a kezénél fogva.
- Várj, ne olyan gyorsan. Fáj ám...- mondogatta HaRa. Hirtelen az új fiú odament, lehajolt és felkapta a földről. HaRa megakart szólalni, de a fiú nem hagyta. Pusztán egy tekintése elég volt, hogy a lány csendben maradjon.

- Majd elviszem az orvosiba - mondta a fiú és kivitte a teremből a lányt.
- Héj...- szólalt meg HaRa.
- Pszt...maradj csendben - mondta a fiú.
- Az orvosi a másik irányban van - mondta ki HaRa
- Hupszi...- fordult meg a fiú - Amúgy YongHwa vagyok, Jung YongHwa - folytatta.
- Shin HaRa - felelte a lány. Az orvos ellátta a sebet. Szerencsére nem történt semmi komoly, így hamar rendbe jön majd.
Suli után hazafelé:
- Ott megy ChiHoon! - mutogatott előre KiSeop
- Fussunk oda! - kiáltotta SungTae
- Khm...én nem tudok futni - mutatott a lábára HaRa
- Ja tényleg...- nevetgélt SungTae
- ChiHoon! - kiáltotta KiSeop, majd a fiú hátranézett. A többiek intettek neki, majd megvárta őket.
-  Egész nap kb felénk se nézel? - csapott egyet SungTae a fiú hátára gonosz kis mosollyal.
- Bocsi azért, ami reggel történt. Menjünk ebédelni! - mondta vidáman ChiHoon
- Na ez az a ChiHoon, akit én ismerek - mosolygott HaRa. Ahjumma már finom ebéddel várta őket. Elkezdtek enni, mikor hirtelen megszólalt teli szájjal ChiHoon.
- Héj, az ott nem az új fiú? - mutogatott.
- De...- bambult arra SungTae.
- Jaj ne, ő YongHwa...Ne nézzetek oda! - húzta össze magát HaRa.
- Miért? - értetlenkedett KiSeop
- Eltörtem a gitárját, még a végén kifizetteti velem - aggódott HaRa
- Biztos nem olcsó egy ilyen gitár - mondta KiSeop
- De te meg elestél benne. Szerencse, hogy nem tört el semmid. Legyen neki elég ennyi - mondta határozottan SungTae. HaRa kíváncsiságból lassan hátrafordult. Ijedten nézett, mert YongHwa már nem volt ott.
- Szia HaRa! - súgta a fülébe egy hang. Hirtelen a hideg is kirázta a lányt. Hamar megfordult és YongHwat pillantotta meg.
- Csak köszönni akartam - mosolygott.
- Te mi járatban vagy erre? - kérdezte SungTae
- Úgy hallottam finom ételeket készítenek itt, így eljöttem - felelte.
- A legjobbakat - vágta rá ChiHoon
- Amúgy HaRa, tartozol egy gitárral - mosolygott YongHwa miközben készült leülni közéjük.
- A gitárod miatt majdnem a lábamat törtem - tette oda HaRa a táskáját az üres helyre.
- Szóval nem fizeted ki? Tudod milyen drága egy ilyen? - nézett sunyin.
- A te hibád volt, te hagytad ott az útban - felelte a lány.
- Ha nem így, akkor majd máshogy visszafizeted - mosolygott a srác.
- Micsoda disznó - mondta SungTae
- Csak arra gondoltam, hogy ehetnél velem - nézett HaRa-ra.
- Köszönöm, de jól laktam - felelte.
- Akkor majd legközelebb...
- Ha te fizetsz - mosolygott a lány.
- Mi?...Chh - mondta YongHwa, majd elment.
- Micsoda alak - mondta KiSeop
- És csak meg sem kóstolta anyu főztjét - mondta ChiHoon. Egyre kevesebb ember volt már a vendéglőben.
Hamarosan hazamentek HaRa-ék. ChiHoon pedig segített elmosogatni az anyukájának, közben pedig a telefont figyelte. Hirtelen csörögni kezdett. ChiHoon szemei kikerekedtek, majd Ahjumma felvette.
- Rendelést? Persze, máris felírom. Akkor egy bindaetteok. Rendben, hamarosan elkészül. - mondta Ahjumma a telefonba. ChiHoon ugyanolyan monoton folytatta a mosogatást, utána kiment a vendéglő elé és leült.

- Én elmegyek ezt átvinni a szomszédba - mondta Ahjumma a kezében tartott étellel. Hirtelen megszólalt a telefon.
- Fiam, kérlek vedd fel! Hamarosan visszajövök - mondta Ahjumma, majd elment.
- Halló...- szólt bele a fiú.
- Van távcsöved?
- MinMi? - csillant fel a fiú szeme.

6.rész: Távolról is látlak

Joon volt az aki kilépett az erkélyre.
- Látom hamar összebarátkoztatok - szólt hozzánk Joon
- Igen, MinMi aranyos lány - mondta TaeRin
- Én pedig rajongok unniért - feleltem
- Gyere nyugodtan közelebb. Látszik innen MinMi lakása, azt nézzük - mutogatott TaeRin
- Az egy lepukkadt hely - nyögte ki Joon
- Én szeretek ott lakni, nem lehet minden ember olyan gazdag, mint egyesek - kaptam fel egy kicsit a vizet
- Nem tetszik nekem ez a hangnem - szólt rám Joon
- Joon, kérlek hagyjad - mondta
- Még mindig itt vagy? Most nincs szükség rád, elmehetsz - mondta Joon, én pedig fogtam magam és bementem
- Ne legyél vele ilyen - mondta TaeRin
- Tudja, hogy mi a dolga - mondta Joon
- Úgy tűnik Joon mégsem olyan, mint amilyennek gondoltam, egy bunkó paraszt - jelentettem ki
- MinMi, jól hallottam, amit mondtál? - jött arra Kim ahjussi
- Öhm...izé, csak - dadogtam
- Figyelj oda, hogy miket mondasz. Tudom, hogy nem könnyű, de Joonnak sem az. Próbáld meg megérteni - mondta ahjussi
- Igen, sajnálom - feleltem
- Nekem mennem kell, még elintézek néhány dolgot - mondta ahjussi, majd elment. Kivettem a telefonomat a zsebemből és szórakozni kezdtem vele. HaRa-éknak sikerült képet küldenem magamról. Aztán felhívtam ChiHoont.

- Hallo - szólt bele.
- Szia, MinMi vagyok - feleltem.
- Szia! Megengedték, hogy felhívj?
- Kaptam egy mobiltelefont.
- Egy mobiltelefont? Úgy látszik neked lett igazad, hogy előbb lesz mobilod mint nekem. Hiányzol nekünk, mesélj mi történt veled. - mondta ChiHoon
- Ti is hiányoztok - feleltem, majd elmeséltem a történteket.
- Ahjummával mi van? - kérdeztem
- Már alszik.
- Sajnálom, hogy ilyen későn hívtalak.
- Örülök, hogy hívtál. Hívj amikor csak akarsz, az éjszaka közepén is felkelek. Anyunak is hiányzol, hiányzik, hogy nem jössz kajálni. Amúgy ott milyen a kaja - kérdezte ChiHoon
- Nem a legfinomabb,hiányzik Ahjumma étele, nem múlja felül semmi.
- Kár, hogy nem láthatlak - mondta szomorú hangon a fiú.
- Látszik innen a lakhelyünk, még ha nem is látsz, én látlak titeket, vagyis tudom, hogy ott vagytok. Be is szerzek majd egy távcsövet - mondtam vidáman.
- Majd én is szerzek egyet - felelte vidámabb hangon.
- Rendben. Na és milyen volt a mai napotok? - mondtam, majd ChiHoon mesélni kezdte.
Na szóval...
- SungTae, HaRa! Jöttök reggelizni? - kiáltotta ChiHoon
- Miért is ne, menjünk - mondta SungTae
- Jó reggelt, jó étvágyat - hozta Ahjumma a kaját
- Köszönjük - felelték egyszerre
- Nagyon finom - mondta SungTae
- Igen, már csak MinMi kéne ide - mondta HaRa
- Ja, zabálna mint állat - mondta SungTae
- Szegényke nem tud szépen enni, de itt van ChiHoon, ő pont úgy eszik, mint MinMi - nevetett HaRa
- Hehh? - nézett olyan értelmes fejjel ChiHoon
- Áh semmi - nevetett HaRa
- Fiam, csukd be a szádat, mikor eszel - mondta Ahjumma. Befejezték az evést és elindultak a suliba. Az utolsó óra matek volt.
- KiSeop, gyere ki a táblához - mondta a tanár
- Haha, te kis nyomi, úgy sem fog menni - mondogatták neki néhányan
- Mozogj már KiSeop, az öreganyám is gyorsabb nálad - szólt rá a tanár
- Szegény KiSeop, úgy sem fogja tudni megcsinálni - súgta HaRa
- Az tuti, de attól még mindent bele KiSeop - súgta ChiHoon
- Gyerünk, láss hozzá - mondta a tanár
- Látszik, hogy nem tudja - súgta SungTae
- Csak ott szerencsétlenkedik a tábla előtt - súgta HaRa, majd SungTae hirtelen lelökte a padról a tolltartóját és az egész szétszóródott a teremben
- SungTae... - lepődött meg ChiHoon
- Nocsak, kisasszony, látom jól elszórakozik. Jöhet táblához maga is - mondta a tanár
- Na a másik nyomi - mondta az egyik
- Pofád lapos - mondta neki SungTae
- Tempósabban már. Ti aztán kikészítetek KiSeoppal - mondta a tanár
- Direkt csinálta - súgta HaRa
- Mi? - kérdezte ChiHoon
- Csak azért csinálta, hogy a tanár kihívja őt is. Nem bírja nézni, amikor KiSeop ilyen helyzetekbe kerül - mondta HaRa
- Tényleg, múltkor is megvédte és még a szendvicsét is neki adta. - mondta ChiHoon
- Na oldjátok meg ketten - mondta a tanár
- Majd én segítek neked - mosolygott SungTae
- SungTae...Már megint segítesz nekem, legközelebb én fogok - mondta KiSeop
- Csináljuk együtt, nem olyan nehéz - mosolygott SungTae
- Köszönöm. Legközelebb tényleg én fogok neked segíteni - mondta KiSeop
- Elég a beszédből, dolgozni - mondta a tanár
- Már készen van - mondta SungTae
- Készen?..Na lássuk csak...És jó lett, szerencsétek. Üljetek le! SungTae a ceruzáidat, majd ráérsz óra után összeszedni - mondta a tanár. Hamarosan kicsöngettek, SungTae elkezdte szedegetni a ceruzáit.
- Én megyek. HaRa te nem jössz? Anyu finom ebéddel vár minket - mondta ChiHoon
- Menjetek csak, majd én is odamegyek - mondta SungTae
- Siess - mondta HaRa, majd elmentek. SungTae pedig szedte a cerkákat, mikor hirtelen egy árnyékot pillantott maga előtt. Hátrafordult és látta, hogy KiSeop az.
- Te még nem mentél haza? - kérdezte SungTae
- Segítek neked összeszedni - mosolygott KiSeop, majd leguggolt SungTae mellé. Egy kis idő múlva végeztek is és mind a ketten elmentek Ahjumma vendéglőjébe és csatlakoztak ChiHoonhoz és HaRahoz.

- Nagyjából ennyi - fejezte be ChiHoon.
- Kár, hogy nem voltam ott - feleltem.
- Majd siess minket meglátogatni.
- Sietek.
- Addig mi megesszük az összes kaját - kuncogott ChiHoon.
- Na azt próbáljátok meg XD - feleltem, közben arra jött Joon
- Látom jól szórakozol - mondta Joon
- Igen - feleltem
- Kivel társalogsz éppen, a barátnőiddel? - kérdezte Joon
- Nem. Csak az egyik ismerősömmel - feleltem
- Elég volt, nyomd ki - mondta Joon
- Várj amíg elköszönök tőle - mondtam
- Azt mondtam elég, itt nem az van amit te akarsz - mondta, majd kinyomta a telefonomat
- Naaaa - mondtam
- Menj aludni, reggel korán kezdesz, szokd meg - mondta Joon, közben jött Kim ahjussi
- Joon menj pihenj te is, majd én elintézem MinMit - mondta ahjussi, majd Joon elhúzott.
- Menj, feküdj le. Pihend ki magad és holnap már korán kezdünk is - mondta ahjussi. Elmentem aludni.

5.rész: Új élet

Beszálltam a kocsiba és elindultunk, visszapillantottam a barátaimra és reméltem, hogy hamar találkozunk majd.
- Ne aggódj, hamarosan találkoztok majd - mondta Ahjussi
- Jó - feleltem
- Joon hátul alszik, ha felébred szólok neki, hogy itt vagy. Amúgy szólíts csak Kim ahjussinak - mondta
- Rendben - feleltem, majd hátranéztem Joonra és láttam, hogy alszik, én meg elmosolyodtam. Ezután elkezdtem kotorászni a táskámban és ekkor megpillantottam, hogy ott az Ahjumma által készített bindaetteok. Lassan a kezembe vettem, de nem szedtem ki teljesen
- Mi az? - kérdezte Kim ahjussi
- Ez? Bindaetteok, amit Ahjumma készített - feleltem
- Bindaetteok? Micsoda véletlen, az lesz ma az ebéd. Szóval hagyd, ne edd most meg, mert amilyen bindaetteok lesz ma, olyat biztos, hogy nem ettél még. A legjobb a világon, nem múlja felül egyik sem az ízét - mondta Kim ahjussi
- Ahjummaé biztosan - mondtam halkan
- Mit mondtál? - kérdezte Kim ahjussi
- Ööö, csak annyit, hogy biztos - feleltem, közben pedig visszacsúsztattam a táskámba
- Hamarosan odaérünk, de nézd csak milyen a táj erre - mondta Kim ahjussi
- Wáááá, ez csodálatos....Micsoda épületek  - néztem nagy szemekkel O.O
- Na ugye?... Nem túl sokat láttál eddig mi? - mondta
- Hát ilyen közelről nem - feleltem
- Szokd meg, mert gyakran fogsz ilyeneket látni - mondta
- Ott vagyunk már? - ébredezett Joon
- Na felébredtél? Még nem, de hamarosan. Nézd itt van MinMi is - felelte Kim ahjussi
- Szia - köszöntem illedelmesen
- Észrevettem - mondta Joon
- Ugye nem ébrsztettelek fel? - kérdeztem
- Áh dehogy...nem beszélsz olyan hangosan - mondta Joon -.-
- Bocsáss meg, nem akartam >.< - mondtam neki és gondoltam, hogy na ez máris egy rossz pont nála
- Ahjussi, adnál ásványvizet? - mondta Joon
- Persze, tessék - adta oda Kim ahjussi
- MinMi, ne hidd, hogy olyan könnyű dolgod lesz - mondta Joon
- Megérkeztünk - mondta Kim ahjussi
- Azta - bámultam ki az ablakon
- Chh...látom, még nem láttál ilyet - szólalt meg Joon lenézően
- Kiszállás, aztán elrendezünk mindent és holnap koncert. MinMi, mindent elmagyarázok neked, hogy mit kell tenned, de most ebédeljünk - mondta Kim ahjussi
- Oké - mondtam vidáman, Joon meg egy kicsit furán nézett. Bementünk a szállodába, ami aztán fel volt szerelve mindennel. Megnéztem a szobát és valami szuper volt, kb akkora mint az én lakásom.
- Rakd le a cuccod és gyere - mondta Kim ahjussi, majd kiment
- Wááá, ez aztán nem semmi...azta még ilyen is van?.. ez meg mire való? - néztem körbe, majd ráugrottam az ágyra, de aztán eszembe jutott, hogy menni kéne kajálni, már éhenhalok >< Kimentem az ajtón, de láttam, hogy nincs itt Kim ahjussi, gondoltam elindulok. Mentem, mentem, bár nem voltam biztos benne, hogy jó felé megyek, mikor hirtelen nekimentem valakinek.
- Elnézé...zést - néztem nagy szemekkel, ugyanis TaeRin volt az

- Oh, szia! Semmi gond - mondta
- Tae..TaeRin unni - néztem rá *-*
- Héj, nem te vagy MinMi, Joon testőre? - kérdezte
- De igen. Te hallottál rólam? - kérdeztem *-*
- Igen, hallottam, már sokan hallottak. A net tele van már veled - mondta
- Tényleg? Azta - mondtam
- Rendes lánynak tűnsz, Joon biztos kedvelni fog téged
- Hát nem tudom - mondtam
- Dehogynem, majd én segítek neked bármiben - mondta
- Köszönöm unni, te vagy a példaképem - mondtam mosolyogva
- Köszönöm, akkor te meg az én példaképem leszel. Oké? - mondta
- Oké - mosolyogtam
- Az ebédlőbe indultál te is? - kérdezte
- Igen, csak nem tudom, hogy jó felé indultam e - feleltem
- Igen, jó felé. Gyere, menjünk együtt, én is oda tartok - mondta
- MinMi, hát itt vagy? Felmentem a szobához, de nem voltál ott. TaeRin kisasszony, elnézést, ha kellemetlenséget okozott - mondta Kim ahjussi
- Ugyan, nem történt semmi, jól elvoltunk - válaszolta TaeRin
- Csak el akartam indulni az ebédlőbe - feleltem. Majd mentünk is, az ebédlő is nagyon szép. Láttam, hogy Joon már ott van, aztán leültünk és hozták is az ételt, ami bindaetteok. 

Szép precízen volt elkészítve, meg díszítve is és ízletesnek tűnt. Próbáltam szépen, lassan enni, nem pedig úgy ahogy máskor, majd megkóstoltam az első falatot.
- Ugye, hogy milyen finom? - kérdezte tőlem Kim ahjussi
- Nem rossz - mondtam
- Ez a legjobb féle - mondta Kim ahjussi. Nem volt rossz íze, de nagyon távol áll Ahjummaétól. Ettem tovább, de egy idő után egyre furcsább íze lett, így kiszedtem a táskámból (mert azt hoztam ám magammal) azt, amit Ahjumma készített. Senki sem vette észre, de ez mennyivel finomabb mint, amit itt szolgálnak fel. Ebéd után körbevezettek engem a szállodában és elmagyarázták, hogy mikor mi a dolgom. 
- Joon szeretne neked adni valamit, utána meg menj pihenj le - mondta Kim ahjussi
- Én adjam? Miért nem te adod ahjussi? - kérdezte Joon
- Neked kell - mondta Kim ahjussi, majd elment
- Na szóval MinMi, tessék - mondta Joon, majd adott nekem egy dobozt
- Ez meg mi? - kérdeztem
- Nyisd ki, egy telefon van benne, ami jól jön a munkádban, ami szerintem úgy sem volt neked, hogy is lett volna. Van rajta facebook, twitter, meg mindenféle egyéb cucc. Van használati útmutató, amire szerintem szükséged lesz. - mondta Joon
- Egy mobiltelefon? Azta, köszönöm szépen - mondtam boldogan *-*
- Menj pihenj egy kicsit, ha gondolod. Amúgy meg holnap korán kelsz  - mondta Joon
- Rendben - feleltem, majd bementem a szobámba, de nem voltam fáradt. Leültem az ágyra és nézegettem a telefont.
- Ez olyan király! - örültem - Nézzük csak a használati útmutatót.....mi?.... ebből nem értek egy szót sem... mégis milyen nyelven van? ..Aish, akkor próbálkozok magamtól. Amúgy is kinek kell ez a használati útmutató? - mondogattam, majd hátra dobtam az útmutatót. Nyomkodtam rajta mindent, naggyából már értem. Hirtelen eszembe jutott, hogy felhívom a többieket, máris hívtam SungTae-t.
- Hallo, ki az? - szólt bele
- Szia SungTae, én vagyok az MinMi - feleltem
- MinMi? De jó!! De hogyan? - kérdezte SungTae
- Kaptam egy mobilt. HaRa és ChiHoon nincs ott? - mondtam
- Csak HaRa van itt, várj kihangosítom - mondta SungTae
- MinMi!!!! Halihó, na mesélj. Milyen Joonnal dolgozni?  - szólt bele HaRa
- Sziaaaa HaRa!! Hát úgy veszem észre, hogy nem nagyon bír engem, kicsit lenéz. De képzeljétek találkoztam TaeRin unnival - mondtam
- TaeRin unniiiii, de jó - mondták a telefonba, majd beszélgettünk mind a hárman. Hirtelen kopogtatott valaki az ajtómon
- Kopogtak? - kérdezte HaRa
- Igen... - feleltem
- Akkor menj csak, majd írj chaten, ha tudsz - mondta SungTae
- És siess ám vissza hozzánk - mondta HaRa
- Okés. Ja és adjátok át üdvözletem ChiHoonnak - mondtam, majd leraktam és kinyitottam az ajtót
- Szia, csak én vagyok - mondta TaeRin
- Unni, de örülök neked - mosolyogtam
- Pihensz? - kérdezte
- Nem, épp a barátnőimet hívtam fel. Miért? - válaszoltam
- Szeretnék mutatni neked valamit - mondta, majd megfogta a kezem és húzott maga után - Itt is vagyunk - mondta
- Azta *o* De szép a kilátás innen - mondtam, miközben egy nagy erkélyen álltunk
- Ugye? Szeretek innen nézelődni, mert innen jól ellátok sokfelé. Pl arra van ám Joon háza - mutogatott TaeRin
- Ahha. Juj...arra lakom - mutogattam egy másik irányba miközben pattogtam - Ellátok a ház tetejéről a városba
- De jó - mosolygott TaeRin - Milyen házban laksz? - kérdezte
- Egy kisebb emeletes társasházban és a tetőtérről látszik a város - feleltem.
- Akkor látszik onnan a szálloda, amúgy ez a szálloda az apámé - mondta TaeRin
- Az apádé? - kérdeztem vissza
- Igen - felelte
Majd hirtelen hallottam, hogy nyitódott az erkélyajtó és valaki kilépett.

4.rész: Búcsú, de nem örökre

Otthon még mindig azon gondolkodtam, hogy most vállaljam el vagy sem. 
- Jaj mit tegyek? >< - kérdeztem magamtól - Ez egy jó lehetőség lenne és tényleg jól jönne a fizetés. Szerintem megtudnám csinálni és a többiek is támogatnak....*sóhajtás* ...Akkor felhívom, hogy vállalom - mondtam, majd tárcsáztam a számot
- Hallo - szólt bele a telefonba egy hang
- Én vagyok az, MinMi - szóltam bele
- MinMi! Akkor, hogy...- mondta
- Nos úgy döntöttem, hogy vállalom - feleltem
- Ez nagyszerű! Holnap tudnál kezdeni? - kérdezte
- Igen, de suli után - válaszoltam
- Rendben, akkor az iskolád előtt várunk. Amúgy meg ne félj, meg lesz oldva a tanulásod, kitűnő magántanárokat kaphatsz, mert tudod, hogy nem sok időd lesz, hogy a saját iskoládban tanulj - mondta 
- Oh az iskola...igenis, értettem és köszönöm szépen - mondtam
- Akkor holnap - mondta, majd lerakta a telefont
Másnap reggel elindultam az iskolába, most nem aludtam el, sőt kifejezetten lassan sétáltam és közben pedig gondolkoztam. Haladtam Ahjumma vendéglője felé
- Jó reggelt MinMi - jött oda ChiHoon - Hahó MinMi - mondta miközben a szemem előtt mozgatta a kezét
- Jaj bocsi, kicsit elgondolkodtam. Jó reggelt ChiHoon, jó reggelt Ahjumma - mondtam
- Jó reggelt MinMi - mondta Ahjumma
- Ma nem is rohansz és még egész korán van - mondta ChiHoon
- Talán történt valami? Nem érzed jól magad? - kérdezte Ahjumma
- Nem, jól vagyok.....Csak az van, hogy elvállaltam a munkát - mondtam
- Elvállaltad?.... - nézett ChiHoon nagy szemekkel 
- És mikor kezdesz? - kérdezte Ahjumma
- Ma, suli után - feleltem
- Már ma? - kérdezte ChiHoon
- Igen - feleltem
- Sok szerencsét, gyere reggelizz egy kicsit - mondta Ahjumma
- Köszönöm, rendben eszek egy kicsit - mondtam ~ Ki tudja, mikor fogok legközelebb itt enni - gondoltam magamban

Ahjumma már hozta is az ételt
- Nyami bindaetteok, imádom - mondtam *-*
- Akkor egyél csak. ChiHoon egyél te is - mondta Ahjumma
- Rendben - felelte
- Anyukádnál jobban senki sem készít ilyen finom ételeket - mondtam mosolyogva
- Igen - mondta ChiHoon
- Ahjumma, ugye hallottad? - kiáltottam
- Micsodát? - kiáltott vissza
- Azt, hogy nálad jobban senki sem készít ilyen finomakat - feleltem
- Örülök neki - mondta
- Fú, ez most nagyon jól esett - fejeztem be az evést
- Kérsz még? - kérdezte Ahjumma
- Köszönöm, most elég volt, nagyon jól laktam - feleltem
- Akkor csomagolok neked néhányat, hátha megéhezel még - mondta Ahjumma
- Köszönöm szépen - mondtam mosolyogva - ChiHoon, szerintem lassan indulhatnánk már a suliba - mondtam
- Igen - felelte, majd elköszöntünk Ahjummatól és elindultunk a suliba. Útközben találkoztunk HaRa-val és SungTae-val. Köszöntünk egymásnak
- Lányok, képzeljétek..elvállaltam - mondtam
- Ez komoly? - nézett HaRa *-*
- Tényleg? - kérdezte SungTae *.*
- Igen, ma suli után már kezdek is - feleltem
- Már ma? - kérdezték
- Igen, de a suliba nem nagyon fogunk asszem találkozni, de attól még mindig a suli diákja leszek - mondtam
- Aish...de attól még talákozni fogunk - mondta SungTae
- Igen, ettől nem kell félned - mosolygott HaRa ^^
- ChiHoon, olyan furának tűnsz. Mi van veled, nincs jó kedved? - mondta SungTae ><
- Jah, nincs semmi. Pedig jó kedvem van - felelte
- Ez meg milyen autó itt? - kérdezte HaRa
- Nem tudom, de jól néz ki - mondta SungTae
- Jah - feleltem, majd bementünk a suliba és mentünk a folyosón
- Itt van, ő az - súgta az egyik a lány a másiknak miközben rám néztek
- A mázlista - fintorgott az egyik
- Ezek most miről beszélnek? - furcsálltam 
- Jó reggelt MinMi - köszönt egy ismerős hang
- Ahjussi, maga? De nem úgy volt, hogy suli után jön? - kérdeztem értetlenül
- Igen, de Joon már jobban van, így korábban indulhatunk is. Az igazgatóval már beszéltem - mondta
- Örülök, hogy jobban van, de...- mondtam
- Szerencsés vagy MinMi - mondta egy lány
- Sajnálom Joont - mondta az egyik bunkó srác, közben jöttek riportot készíteni
- Szóval te vagy az a lány, aki Joon testőre lesz. Mond milyen érzés? - mondta az egyik riporter, közben pedig fényképezgettek
- Úgy hiszed képes leszel rá? - kérdezte egy másik
- Hát..öhm...szeretek megvédeni másokat. Igen képes leszek rá - feleltem
- És itt tudod hagyni a barátaidat? - kérdezte az egyik
- Vagy esetleg szerelmedet? - kérdezte egy másik
- A barátaimmal továbbra is tartom a kapcsolatot, szerelmem nincsen - feleltem
- Ők itt a barátaid? - kérdezte 
- Igen, a legjobb barátaim, HaRa, SungTae és ChiHoon
- A szülei, hogy viszonyulnak ehhez? - kérdezte 
- Nincsenek szüleim - feleltem
- Szerintem ennyi elég lesz, menjünk MinMi - mondta Ahjussi, majd elbúcsúztam a többiektől és indultunk ki, a riporterek és a diákok is jöttek utánunk, beszálltunk az autóba és elmentünk
- Eddig azt sem tudták, hogy ki az a MinMi - mondta az egyik diák
- Én konkrétan nem is emlékszem rá - mondta egy másik
- Többször is lógott a suliból - válaszolta 
- Most hirtelen milyen híres lett - szólalt meg egy másik -.-
- Diákok, mindenki vissza az iskolába - parancsolta az egyik tanár
- Sok sikert MinMi - mondta SungTae
- Mindent bele, menni fog - mondta HaRa
- Remélem jól döntöttél - mondta ChiHoon

3.rész: Mit tegyek?

Azt mondták, hogy maradjak itt és várjak. Leültem egy székre és vártam,de nem tudtam sokáig egy helyben maradni, kicsit sétálgattam, majd újra visszaültem.

- Ezek most mit akartam tőlem? Lehet, hogy azt hiszik hogy az én hibám volt. - mondogattam 

- Jó napot - köszönt rám egy férfi

- Jó napot. Azt szeretném kérdezni, hogy.. - kezdtem

- Hogy miért van itt? - fejezte be a mondatomat

- Pontosan - feleltem

- Nos... - kezdett bele

- Ha a balesetről van szó, én nem tehetek róla, én próbáltam Joonnak segíteni. Nem látta? - mondtam mentegetőzően 

- De láttam és pont erről szeretnék beszélni. Meghallgat? - mondta

- Kérem ne magázzon, idegesít. Már elnézést ^^" Igen, meghallgatom - mondtam

- Szóval láttam ahogy megvédted Joont és felajánljuk, hogy légy a testőre - mondta

- A testőre? - néztem döbbenten---> O.O

- Igen. Pillanatok alatt eltávolítottad a közeléből a vad rajongókat, így nem esett komoly baja. Gyere beszélj nyugodtan Joonnal, itt pihen az egyik szobában - mondta 

- Ööö...rendben - feleltem

- Megtudhatom a neved? - mondta

- MinMi - feleltem, majd bekísért Joonhoz

- Tessék csak - mondta a férfi

- Köszönöm - mondtam

- Joon, itt van az a lány, aki segített neked. A neve MinMi - mondta a férfi

- Szia MinMi, köszönöm a segítséged - mondta Joon

- Ugyan semmiség. Amúgy jól vagy? - mondtam

- Igen, már jobban - felelte

- Joon beleegyeznél, hogy MinMi legyen a testőrőd? Persze, ha MinMi vállalja - mondta a férfi

- Nekem mindegy, hogy ki a testőröm, amíg jól végzi a dolgát - felelte Joon

- Rendben, véleményem szerint MinMi megfelelő lenne - mondta a férfi

- Akkor jó - mondta Joon

- MinMi, nem muszáj most azonnal döntened, nyugodtan gondold át, aztán jelezz nekünk. Itt van a névkártyám, ha eldöntötted hívj és ne aggódj megfelelő fizetést kapsz érte - mondta a férfi

- Rendben átgondolom - feleltem

- Hagyjuk Joont pihenni - mondta

- Köszönöm - mondta Joon

-Szia Joon, jobbulást - mondtam, majd kimentünk

- Már elmehetsz haza és kérlek gondold át és jelezz - mondta a férfi

- Értettem, viszlát - mondtam

- Remélem is, hogy viszlát - mosolygott, majd elmentem. A többiek már aggódtak, kint vártak engem.

- MinMi!!! - kiáltotta SungTae

- Csakhogy itt vagy. Hol voltál? - kérdezte HaRa

- Mi történt? - kérdezte ChiHoon, majd elmeséltem nekik mindent, aztán elmentünk Ahjummahoz a vendéglőbe és neki is meséltünk.

- Na és MinMikém, hogy fogsz dönteni? - kérdezte Ahjumma

- Még nem tudom - mondtam

- Mázlista vagy, nem minden ember lehet Joon testőre - mondta SungTae

- Ti elfogadnátok a helyemben? - kérdeztem

- Simán - felelte HaRa

- Még szép - mondta SungTae

- Én nem tudok mit mondani, ez csakis csak a te döntésed - mondta Ahjumma

- ChiHoon te mit gondolsz? - kérdeztem

- Megvan hozzá benned minden - felelte

- Hozhatok egy kis vacsorát? - kérdezte Ahjumma

- Igen - hangzott egyszerre a válasz, majd Ahjumma készített nekünk finomat, megettük és utána elmentünk haza. Miután elmentünk Ahjumma odament ChiHoonhoz

- Ugye nem szeretnéd, hogy MinMi elvállalja? - kérdezte Ahjumma

- Az ő döntése, hogy vállalja e - felelte ChiHoon

- Ha elvállalja kevesebbet találkoztok majd - mondta Ahjumma

<--- Ramyun volt a vacsi ^^