- Én vagyok az. Van távcsöved? - feleltem, majd ismét feltettem a kérdést.
- Igen...valahol itt kell lennie - gondolkodott el a fiú.
- Akkor gyors szedd elő. Aztán keress valamit, amire tudsz írni és gyere ki a tetőre. Csak egyenesen kell nézned az a nagy szálloda irányába. - magyaráztam majd letettem a telefont.
- Mi?...- figyelte az elhangzó információkat a fiú, majd a kérés alapján cselekedni próbált - Távcső, hol is van?...Áhá itt vagy! - szedte le a polcról, majd az asztalán matatott - Ez a füzet megteszi! - mosolygott, majd kiment a tetőre. Távcsövét a kellő élességre állította és a hotelt szemlélte vele. Végigböngészte, majd az egyik erkélyen megpillantott egy integető lányt, aki a kezében egy "Szia ChiHoon" feliratú lapot tartott. ChiHoon elmosolyodott és gyors írt ő is egy lapot, "Szia MinMi" felirattal. Így kommunikáltak végig. Igaz, hogy távol voltak egymástól, de a fiú szíve majdnem kiugrott a helyéről így is és a lány is jól érezte magát. Hamarosan visszajött Ahjumma:
- Szívem, itthon vagyok. Gyere készítek valami fincsi vacsit! - kiabálta fiának, ám nem érkezett válasz. Elindult, hogy megnézze merre van.
- Szívem, hol vagy? ChiHoon! - járkált Ahjumma, majd a tetőtér felé haladva megpillantotta fiát. Az ajtó mögé bújt és figyelte, hogy fia mit ügyködik odakint. Nem akarta megzavarni, így csöndben állt ott. Azonban valaki megzavarta a két barát szórakozását:
- MinMi, hát itt vagy?! Már tűvé tettem érted a szállodát - lépett ki az erkélyre Joon.
- J-Joon? - néztem ijedtemben hátra.
- Ki engedte meg, hogy itt legyél?! Neked mellettem kell lenned és azt tenned, amit mondok. Érthető, vagy talán nem tudtad?!
- Testőr vagyok, nem pedig csicska. Arra a szerepre keress mást!
- Még neked áll feljebb? Neked aztán van képed bármihez. - oltott le, aztán észrevette a lapokat.
- Ezek meg micsodák? - szemlélgette őket.
- Hagyd békén azokat! - próbáltam elvenni tőle, nem sok sikerrel. Olvasgatni kezdte őket.
- "Szia ChiHoon", "Ahjumma főztje a legjobb", "Szeretlek titeket"...
- Ki az a ChiHoon? Talán a pasid? És ezek a lapok itt? - tette fel sorra kérdéseit, melyekre nem akartam válaszolni sem. A lapokat lehajította az erkélyről, a szél pillanatok alatt elfújta őket. Aztán észrevette a kezemben lévő távcsövet.
- Mi van nálad? Add ide!...Az egy távcső? - közeledett felém. Én persze nem haboztam sokáig, futásnak eredtem. Győztem kerülgetni az embereket a folyosókon. Jól jött most is a gyorsaságom, akárcsak régen. Hirtelen megpillantottam TaeRin unnit.
- Mi folyik itt? - nézett rám miközben a háta mögé bújtam. Joon is ideért.
- TaeRin félre - lihegett Joon.
- Mi történt? Mondjátok el!
- Nem végzi rendesen a munkáját!
- Ez nem igaz! - vágtam vissza neki.
- TaeRin menj innen, amíg még kedvesen mondom!
- Tényleg képes lennél félrelökni engem? - kerekedtek ki a lány szemei. Kim ahjussi észrevett bennünket és persze jól kérdőre is vont. Engem a szobámba küldött, Joonnal pedig beszélgetni kezdett. TaeRin utánam jött, kopogott az ajtómon. Először nem akartam kinyitni, ám mégis beengedtem. Hogy is mondhatnék nemet unninak, a példaképemnek? Elmeséltem neki a történteket, ő persze velem érez együtt és megígérte, hogy majd segít nekem legközelebb, csak szóljak. Később Joon kiment az erkélyre, megtámaszkodott a korláton és bámulta a most már csillagos eget. Lépteket hallott maga mögül, így hamar hátrakapta fejét.
- Csak én vagyok - szólt halkan TaeRin. Joon megnyugodott és visszafordult. A lány is odatámaszkodott mellé.
- Túl kemény vagy a lánnyal, inkább...
- Azért jöttél, hogy leolts?!
- Nem, dehogy. Csak gondolj egy kicsit MinMire is. Nem rég van itt, meg kell szoknia.
- Épp ez az. Mi lesz ha messzebbre megyünk? Például Japánba? Ha nem bírja, akkor menjen el.
- Adj neki egy kis időt, meglehet hogy a viselkedésed zavarja.
- Persze...Majd ágyba viszem neki a reggelit, meg babusgatom.
- Ő egyáltalán nem olyan lány, sokkal keményebb annál. - nézett Joonra, majd megfordult - Késő van már, megyek és lefekszem. Jó éjt - ment be az ajtón.
Eközben ChiHoon és Ahjumma:
- Ki az ott? Hagyd békén MinMit! - nézett bele a távcsőbe a fiú. Anyja hamar odament hozzá.
- Mit csinálsz fiam? Mi történt?
- Szia anyu. MinMivel távcsöveztünk, de egy alak megzavarta őt. - mesélte aggódóan a fiú - Már nincsenek ott...- nézett bele ismét távcsövébe.
- Gyere, menjünk be - próbálta szedegetni Ahjumma a szétfújt lapokat. Miközben olvasgatta őket elszomorodott vagy elmosolyodott.
- Hagyd csak őket, majd én összeszedem.
- Gyere, készítek vacsit.
- Nem akarok bemenni - ült le a földre ChiHoon, a Nap már lemenőben volt. Ahjumma szomorúan figyelte fiát és lement a konyhába. Nekilátott valami finom vacsorának. Kezében a gőzölgő étellel ment vissza fiához. Már csillagos volt az ég.
- Hoztam neked vacsit.
- Nem vagyok éhes...
- Edd meg, MinMi is ezt mondaná...Leteszem ide, jó? - mondta Ahjumma, de fia csak bámult előrefelé, nem szólt semmit. Mélyet sóhajtott, aztán magára hagyta.
Másnap reggel jött KiSeop a vendéglőbe.
- Jó reggelt - sétált be vidáman.
- Jó reggelt. Gyere csak be, mindjárt adok valami finom reggelit.
- Köszönöm. ChiHoon, merre van?
- Még nem is jött le. Menj csak fel hozzá.
- Rendben - trappolt fel a lépcsőn KiSeop. Kopogott barátja ajtaján, de az nem szólt semmit, így benyitott.
- Nincs is itt - nézett körbe - ChiHoon! - kereste a fiút, majd megpillantotta a tetőn. Hamar odasietett hozzá és ébresztegetni kezdte.
- Hm...Mi az? Reggel van már? - nyitotta ki szemeit résnyire, ugyanis a nap fényétől nem látott semmit. Felült és észrevette KiSeopot.
- Reggel van. Te itt aludtál kint?
- Úgy tűnik - nézett körül.
- Gyere be, anyukád már készíti a reggelit.
- Reggelit?...- gondolkodott el, majd gyors felugrott és felvette a földről a tálat - Még a vacsorát sem ettem meg - nézett bele a tálba, aztán korgott egy hatalmasat a hasa.
- Azt hiszem meg kellett volna - mosolygott KiSeop.
- Megeszem most.
- Az már hideg. Anyukád most készíti a meleg ételt.
- Hidegen is megeszem. Muszáj megennem, nem tehetem ezt anyuval. Jószívvel készítette nekem - felelte és már pillanatok alatt el is tűntette. Bementek a szobába, KiSeop rendbe szedte magát és lementek reggelizni. SungTae és HaRa ott ült az egyik asztalnál.
- Na jó reggelt! - intett HaRa.
- És még a lányokra mondják, hogy lassan készülnek el. - kuncogott SungTae.
- Jó reggelt drágám, hát felkeltél. Gyertek üljetek le, adom a reggelit. Add csak azt a tálat, elmosom - mondta Ahjumma. A fiúk csatlakoztak a lányokhoz. Hamarosan megkapták a finom ételt. ChiHoon nagyon éhes volt, hamar megette. Repetát is kért.
- Na ez az én fiam. Mindig ilyennek akarlak látni, rendben?
- Rendben anya - mosolygott kajás szájjal miután elemelte arcától a tálat. A többiek csak jókedvűen kacagtak rajta. Utána elindultak a suliba. ChiHoon az út alatt szemmel láthatóan máshol járt, de ilyenkor a két lány visszazökkentette a valóságba és felvidította. Szó szerint ugrándoztak körülötte, mire a fiú nevetni kezdett. KiSeop sem maradt ki a kis mókából, SungTae megfogta a kezét és húzta magával. A suliba érve megpillantották YongHwat. HaRa csak grimaszolt.
- Ne figyeljetek rá, akkor békénhagy - mondta KiSeop
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Jó reggelt - köszöntek vissza egyszerre olyan kopj már le innen fejjel.
- Képzeljétek írtam egy dalt, el is játszom a gitáromon, hupsz nem fog menni - ment utánuk.
- A fenébe is, hagyj minket békén. Most kéne ide MinMi - fordult meg SungTae.
- Jól van megyek már. - torpant meg - Amúgy csini vagy HaRa - kacsintott egyet. A lány megforgatta szemeit, aztán mentek tovább.
- Szívem, itthon vagyok. Gyere készítek valami fincsi vacsit! - kiabálta fiának, ám nem érkezett válasz. Elindult, hogy megnézze merre van.
- Szívem, hol vagy? ChiHoon! - járkált Ahjumma, majd a tetőtér felé haladva megpillantotta fiát. Az ajtó mögé bújt és figyelte, hogy fia mit ügyködik odakint. Nem akarta megzavarni, így csöndben állt ott. Azonban valaki megzavarta a két barát szórakozását:
- MinMi, hát itt vagy?! Már tűvé tettem érted a szállodát - lépett ki az erkélyre Joon.
- J-Joon? - néztem ijedtemben hátra.
- Ki engedte meg, hogy itt legyél?! Neked mellettem kell lenned és azt tenned, amit mondok. Érthető, vagy talán nem tudtad?!
- Testőr vagyok, nem pedig csicska. Arra a szerepre keress mást!
- Még neked áll feljebb? Neked aztán van képed bármihez. - oltott le, aztán észrevette a lapokat.
- Ezek meg micsodák? - szemlélgette őket.
- Hagyd békén azokat! - próbáltam elvenni tőle, nem sok sikerrel. Olvasgatni kezdte őket.
- "Szia ChiHoon", "Ahjumma főztje a legjobb", "Szeretlek titeket"...
- Ki az a ChiHoon? Talán a pasid? És ezek a lapok itt? - tette fel sorra kérdéseit, melyekre nem akartam válaszolni sem. A lapokat lehajította az erkélyről, a szél pillanatok alatt elfújta őket. Aztán észrevette a kezemben lévő távcsövet.
- Mi van nálad? Add ide!...Az egy távcső? - közeledett felém. Én persze nem haboztam sokáig, futásnak eredtem. Győztem kerülgetni az embereket a folyosókon. Jól jött most is a gyorsaságom, akárcsak régen. Hirtelen megpillantottam TaeRin unnit.
- Mi folyik itt? - nézett rám miközben a háta mögé bújtam. Joon is ideért.
- TaeRin félre - lihegett Joon.
- Mi történt? Mondjátok el!
- Nem végzi rendesen a munkáját!
- Ez nem igaz! - vágtam vissza neki.
- TaeRin menj innen, amíg még kedvesen mondom!
- Tényleg képes lennél félrelökni engem? - kerekedtek ki a lány szemei. Kim ahjussi észrevett bennünket és persze jól kérdőre is vont. Engem a szobámba küldött, Joonnal pedig beszélgetni kezdett. TaeRin utánam jött, kopogott az ajtómon. Először nem akartam kinyitni, ám mégis beengedtem. Hogy is mondhatnék nemet unninak, a példaképemnek? Elmeséltem neki a történteket, ő persze velem érez együtt és megígérte, hogy majd segít nekem legközelebb, csak szóljak. Később Joon kiment az erkélyre, megtámaszkodott a korláton és bámulta a most már csillagos eget. Lépteket hallott maga mögül, így hamar hátrakapta fejét.
- Csak én vagyok - szólt halkan TaeRin. Joon megnyugodott és visszafordult. A lány is odatámaszkodott mellé.
- Túl kemény vagy a lánnyal, inkább...
- Azért jöttél, hogy leolts?!
- Nem, dehogy. Csak gondolj egy kicsit MinMire is. Nem rég van itt, meg kell szoknia.
- Épp ez az. Mi lesz ha messzebbre megyünk? Például Japánba? Ha nem bírja, akkor menjen el.
- Adj neki egy kis időt, meglehet hogy a viselkedésed zavarja.
- Persze...Majd ágyba viszem neki a reggelit, meg babusgatom.
- Ő egyáltalán nem olyan lány, sokkal keményebb annál. - nézett Joonra, majd megfordult - Késő van már, megyek és lefekszem. Jó éjt - ment be az ajtón.
Eközben ChiHoon és Ahjumma:
- Ki az ott? Hagyd békén MinMit! - nézett bele a távcsőbe a fiú. Anyja hamar odament hozzá.
- Mit csinálsz fiam? Mi történt?
- Szia anyu. MinMivel távcsöveztünk, de egy alak megzavarta őt. - mesélte aggódóan a fiú - Már nincsenek ott...- nézett bele ismét távcsövébe.
- Gyere, menjünk be - próbálta szedegetni Ahjumma a szétfújt lapokat. Miközben olvasgatta őket elszomorodott vagy elmosolyodott.
- Hagyd csak őket, majd én összeszedem.
- Gyere, készítek vacsit.
- Nem akarok bemenni - ült le a földre ChiHoon, a Nap már lemenőben volt. Ahjumma szomorúan figyelte fiát és lement a konyhába. Nekilátott valami finom vacsorának. Kezében a gőzölgő étellel ment vissza fiához. Már csillagos volt az ég.
- Hoztam neked vacsit.
- Nem vagyok éhes...
- Edd meg, MinMi is ezt mondaná...Leteszem ide, jó? - mondta Ahjumma, de fia csak bámult előrefelé, nem szólt semmit. Mélyet sóhajtott, aztán magára hagyta.
Másnap reggel jött KiSeop a vendéglőbe.
- Jó reggelt - sétált be vidáman.
- Jó reggelt. Gyere csak be, mindjárt adok valami finom reggelit.
- Köszönöm. ChiHoon, merre van?
- Még nem is jött le. Menj csak fel hozzá.
- Rendben - trappolt fel a lépcsőn KiSeop. Kopogott barátja ajtaján, de az nem szólt semmit, így benyitott.
- Nincs is itt - nézett körbe - ChiHoon! - kereste a fiút, majd megpillantotta a tetőn. Hamar odasietett hozzá és ébresztegetni kezdte.
- Hm...Mi az? Reggel van már? - nyitotta ki szemeit résnyire, ugyanis a nap fényétől nem látott semmit. Felült és észrevette KiSeopot.
- Reggel van. Te itt aludtál kint?
- Úgy tűnik - nézett körül.
- Gyere be, anyukád már készíti a reggelit.
- Reggelit?...- gondolkodott el, majd gyors felugrott és felvette a földről a tálat - Még a vacsorát sem ettem meg - nézett bele a tálba, aztán korgott egy hatalmasat a hasa.
- Azt hiszem meg kellett volna - mosolygott KiSeop.
- Megeszem most.
- Az már hideg. Anyukád most készíti a meleg ételt.
- Hidegen is megeszem. Muszáj megennem, nem tehetem ezt anyuval. Jószívvel készítette nekem - felelte és már pillanatok alatt el is tűntette. Bementek a szobába, KiSeop rendbe szedte magát és lementek reggelizni. SungTae és HaRa ott ült az egyik asztalnál.
- Na jó reggelt! - intett HaRa.
- És még a lányokra mondják, hogy lassan készülnek el. - kuncogott SungTae.
- Jó reggelt drágám, hát felkeltél. Gyertek üljetek le, adom a reggelit. Add csak azt a tálat, elmosom - mondta Ahjumma. A fiúk csatlakoztak a lányokhoz. Hamarosan megkapták a finom ételt. ChiHoon nagyon éhes volt, hamar megette. Repetát is kért.
- Na ez az én fiam. Mindig ilyennek akarlak látni, rendben?
- Rendben anya - mosolygott kajás szájjal miután elemelte arcától a tálat. A többiek csak jókedvűen kacagtak rajta. Utána elindultak a suliba. ChiHoon az út alatt szemmel láthatóan máshol járt, de ilyenkor a két lány visszazökkentette a valóságba és felvidította. Szó szerint ugrándoztak körülötte, mire a fiú nevetni kezdett. KiSeop sem maradt ki a kis mókából, SungTae megfogta a kezét és húzta magával. A suliba érve megpillantották YongHwat. HaRa csak grimaszolt.
- Ne figyeljetek rá, akkor békénhagy - mondta KiSeop
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Jó reggelt - köszöntek vissza egyszerre olyan kopj már le innen fejjel.
- Képzeljétek írtam egy dalt, el is játszom a gitáromon, hupsz nem fog menni - ment utánuk.
- A fenébe is, hagyj minket békén. Most kéne ide MinMi - fordult meg SungTae.
- Jól van megyek már. - torpant meg - Amúgy csini vagy HaRa - kacsintott egyet. A lány megforgatta szemeit, aztán mentek tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése